Heroikus küzdelem folyik az egészségügyben az életekért. Ezért nemcsak a minden esti tapsot, de minden elismerést megérdemelnek az orvosok, ápolók, egészségügyben dolgozók, akik a frontvonalban küzdenek az életekért, próbálják kiküszöbölni az egészségügy hiányosságait, és emiatt rájuk hárul a kényszer akár arra is, hogy életek felett döntsenek (pl. 70, 50 vagy 30 éves kapjon oxigént, vagy egyáltalán maszkot eszköz hiányában).
Óriási elismerés jár a pedagógusoknak, mert néhány nap alatt felhúzták a korábban még csírájában sem létező távoktatást.
Viszont szeretném hangsúlyozni, hogy az egész társadalomnak jár elismerés:
Ha a nép döntő többsége nem lenne ennyire fegyelmezett, és nem venné ennyire felelősségteljesen az önkéntes karantént, akkor sokkal gyorsabban terjedne a vírus és eszközhiányban sokkal többen halhatnának meg (lsd. Olaszország).
Ha magánemberek központi ellátás hiányában nem próbálnának meg akár sokszoros felárért, akár külföldről is maszkhoz, fertőtlenítőhöz vagy egyéb védekező eszközhöz jutni saját pénzből és azzal védekezni, akkor jobban terjedne a vírus.
Ha a szülők saját pénzből nem biztosítanának otthonra internetet és nagyobb internet sávszélességet, hogy az a munkához és a tanuláshoz is elég legyen, és eleve nem vettek volna nagyon sürgősen laptopot a gyereknek (mert nem mindenkinek van otthoni gépe), vagy nyomtatót (a feladat lapok nyomtatásához), akkor nem működne a távoktatás.
Ha a szülők (és különösen a nők) nem vennék fel saját munkájuk mellé, saját állásukat és így megélhetésüket is kockáztatva a tanári, óvónői, gyerekfelügyelői, napközis menza napi feladatköreinek jó nagy részét is, akkor nem működne a távoktatás.
Ha a szülők (és különösen a nők) nem vennék fel saját munkájuk mellé a bezártságba kényszerülő saját szüleik napi ellátásának feladatát is, akkor a leginkább veszélyeztetett korosztály járna még mindig bevásárolni, kapná el a vírust, növelné a kórházak leterheltségét, és a halálozási arányt.
Ha a magáncégek, civil szervezetek, magánemberek, nem ajánlanának fel sorra ingyen a frontvonalban dolgozó orvosoknak segítséget (pl. Etesdadokit), akkor a 12 órázó egészségügyesek akár éhen is halhatnának, mert még enni sincs idejük kimenni.
Ha a magáncégek, civil szervezetek, magánemberek, nem ajánlanának fel sorra ingyen távoktatási megoldási szolgáltatásokat, akkor nem működne a távoktatás.
Ha a magáncégek, civil szervezetek, magánemberek, nem ajánlanának fel sorra ingyen a helyzetet könnyítő, egymást segítő szolgáltatásokat, (pl. hogyan foglalják le értelmesen a gyereket, miközben megpróbálnak otthonról dolgozni, közös napi tornát, mesemondást szerveznek csoportoknak, ingyenes pszichológusok, coachok, lelki segítők érhetőek el) akkor egy csomó mindenki az anyagiakon túl mentálisan, lelkileg is még jobban padlót fogna.
Mindenki, és a gyermek otthoni oktatása, nevelése kapcsán különösen a nők egy csomó olyan plusz feladatot ellátnak és átvállalnak magukra, amit állami intézmények nem tudnak most megoldani. Közben a társadalom nagy részét érinti a családi bevétel radikális csökkenése: elbocsájtott családtagok, elmaradó ügyfél bevételek, elolvadó bevételek. És mindeközben bezárva lakásukba, szabadságukban korlátozva, feszült idegállapotban teszik, amit tudnak, sokszor erőn felül.
Az orvosok, a tanárok, politikusok egyedül nem tudnák ezt a helyzetet sem stabilizálni, sem megoldani.
MINDENKI KELL HOZZÁ! Mert ez csak együtt működik.
Ideje elgondolkodni azon, hogyan segítsünk azoknak a nőknek:
- akiknek karrierje most törik derékba, mert a plusz feladatok miatt nem tudják 100%-osan ellátni a munkát, amit korábban, és ha valakit el kell bocsátani, akkor ők lesznek elsők,
- akik a karanténba zárva, az egyre nagyobb belső feszültségek miatt akár egyre bántalmazóbb kapcsolatok túlélésével próbálkoznak meg, melyek most személyes külvilággal való kapcsolat hiányában nem is fognak napvilágra kerülni, csak akkor, amikor jóvátehetetlen dolgok történnek.
Itt az ideje a nők életét, karrierjét segítő megoldások minél szélesebb körű terjesztésével kimenni a társadalom elé, és katalizálni egy jobb irányú változást. Ezért például érdemes minden olyan kezdeményezést megosztani és terjeszteni, ami akár csak kicsit is segít az egészségügyben, oktatásban, a női túlsúlyos iparágakban dolgozó, vagy pláne a férfi túlsúlyos iparágakban küzdő, de igazából minden dolgozó és családot ellátó nőnek és családoknak, akár a legkisebb módon is. És nemcsak a politikai megoldásokra várni és azokat próbálni meg katalizálni. Mert most sem csak a politikusokon múlik, hogy ez az ország talpon marad-e, hanem az alulról jövő kezdeményezéseken, személyes áldozatvállalásokon, másokon való segítőkészségeken, összefogásokon is, amik az államszervezetek által korábban meg nem oldott hiányosságokat próbálják meg befoltozni, áthidalni, megoldani. Szerencsére rengeteg hihetetlen összefogást látni, és nem győzök rácsodálkozni a segítőkészség, kreativitás, új megoldások mindennapi megnyilvánulásain.
MINDENKINEK JÁR AZ ELISMERÉS, MINDEN NAP, aki hozzájárul a helyzet stabilizálásához, jobbá tételéhez anyagi felajánlásokkal, újításokkal, másokról való akármilyen extra gondoskodással, saját szükségleteinek háttérbe szorításával, saját komfort zónájának tágításával, többszörös feladatkör vállalással, akár összeszorított fogakkal való nadrágszíj összehúzással, vagy csak azzal, hogy minden gond ellenére ugyanúgy helytáll a munkájában.
Kezdjük el értékelni mindenki hozzájárulását, aki bármit is hozzátesz a világhoz a saját lehetőségeivel. Ha csak annyit, hogy otthon marad, akkor azért is.
KÖSZÖNET MINDENKINEK. TAPS MINDENKINEK!
Írta: Czagler Zsuzsa
Rólam: motivációtérképezési szakértő és tréner, 16 éves felsővezető tapasztalattal multinacionális cégeknél
Hiszem, hogy lehetséges boldogan élni és közben a leghasznosabban hozzájárulni a világ fejlődéséhez. Célom, hogy megmutassam azoknak az embereknek, akik úgy érzik túlhajszoltak, stresszesek, demotiváltak, megakadtak magánéletükben vagy karrierükben, hogyan valósítsák meg azt az értékes életet, amire születtek. Motivált emberként boldogabbakká és munkájukban is eredményesebbekké válnak. Ezáltal a cégek teljesítménye is nő.
